Pontban keletkezett világképek
Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.
Így megy ez évről évre. Időnként úgy fordul a szerencse kereke, hogy a régóta áhított hajpánt megjelenik, és sajnálatos módon rövidesen el is tűnik, elvész egy behatárolhatatlan következő alkalomig.
Vajon mit jelenthet, hogyha ezt különféle helyzetekben különféle állapotú személyek mondják egy másik illetőnek?
Sok mindent jelenthet. Talán épp azt hogy éhes. Talán épp az a valaki aki megszólalt. Talán az, akinek mondja. Vagy lehet hogy épp egy harmadik személy.
A korábbi hátizsákos, biciklizős, bandázós életforma átalakult egy visszafogottabb, átgondoltabb viszonyulásra, a felelősségvállalás szintje hatalmasat nőtt, képes lettem több mindent elszenvedni, eltűrni, gyakran csupán a gyerek egészséges fejlődését tartva szem előtt.
Mintha egy árnyalatait váltó kristálybolygóról érkezett volna a vászonkalapos, bajuszos férfi és a kacagó szemű kislány. Negyedszázad vagy annál is nagyobb közöttük a korkülönbség, mégis, mintha egyszerre jöttek volna erre a világra. Náluk aligha igazolhatná valaki jobban, hitelesebben, hogy egy gyermekkel szülő vagy szülőpár is születik.