Óriási nagy extázis, a való élet legfakasztóbb és egyben utolsó örvénydús élvezete. Lehet csak néhány pillanatig tart, de az olyanszerű, amelyet nem múlt még felül semmilyen pillanat a megszületés óta. Utolsó csúcsteljesítmény, amikor a lélek elhatalmasodik, óriási nagy lepellé fejlődik, áttetsző s mégis átláthatatlan fehér ködbe borít és kíméletlenül bekebelez.
Egészen leírhatatlan cselekmény vagy inkább jelenség. Utánozhatatlan és tanulmányozhatatlan. Csak olyanok tudnák szavahihetően megfogalmazni, akik paradox, irreális módon többször visszatértek ebből az egyszeri extázisból.
Ugyanakkor ingyenes és egészen kockázatmentes. Semmilyen következménnyel nem jár már a továbbiakban. Semmilyen fizetség, áldozathozatal, fertőzés, semmilyen betegség, semmilyen fenyegetés, szenvedés, kínzó fordulat nem következik. Mert a lét megszűnik. Egy igazi tér-idő dimenzió felnyitó élmény, valóságot és minden felsőbb rendeltetést meghazudtoló történés.
Mégis történik valami. Mégsem marad egészen nyom nélkül. Mert az élet nem szűnik meg azok számára, akik a közelben vagy épp a környezetben tartózkodtak. A hatalmas kéj árát a gondviselés kiszámlázza a túlélők számára, azok pedig egymásnak. Még meg sem adhatják egészen az áldozat árát, mert aminthogy feltápászkodnak, érkezik az újabb meg újabb fizetségre való felszólítás, szinte beláthatatlan és legváratlanabb pillanatokban.
Mert akkor minden egyes ember az eltávozott “szent” nevét fogja unos-untalan hangoztatni és éles kövekkel büntetni azt, aki mellette volt azon pillanat környékén, meg az azt megelőző időszakban, hónapokban.
Minden egyes hozzátartozó, minden egyes támogató és lelkesen segítőkész ember, aki a közelben van, minden egyes jóérzésű ember a halálról és a temetésről fog beszélni annak, aki a környezetben töltötte napjait az utolsó hónapok vagy épp életév idején.
Büntetni fog és mindenáron arra vezetni a spontán beszélgetést, hogy a túlélőnek sincs már helye ebben a világban. Már elvégezte a küldetését, és takarodjon el. Nem hiányzik ide, ahol csak a páros élet, a házas és megelégedett mindennapok a lényeg. Ahol csak az számít, kinek van nagyobb igaza. Ide nem szükséges többet jönni. Itt nem szükséges már neki semmilyen véleményt hangoztatni, sem bármit is bizonyítani.
És a világot felülmúló élvezet pillanatában mindez még egy atomnyi részecske erejéig sem merül fel. Mert minden energia arra összpontosul, miként lehet eljutni arra a csúcsra, ami meghalad minden tudatot és létezést. Ami valami földönkívüli, egyszeri és megismételhetetlen.