A Sohavégenincs játszma dióhéjban

Még egy bebizonyosodott sikeres közreműködés is milyen egyszerűen tud lejtőre szaladni és az érdekellentétek jó élesre ismét kiütközni, mint a beépített rozsdás szeg a zsákból. Jelen esetben, amikor a folytonosan támogatott nagyszülők folytonosan azt hiszik, hogy ők a világmindenség közepe és az elárvult szülővel bármit megtehetnek, és bármikor hűlyére beszélhetik / beszéltethetik (a gyerek miatt, ugye). Csupán azért, hogy lássuk meddig bírja még szusszal meg kiborulás nélkül. – De miért veszel mindent támadásnak? – kérdezi egyik jól felkészült nagyszülő, mindig egy jól irányzott szurkálás után. A múlt elfelejtése cím alatt egyszerű átszépíteni az eseményeket, mint a román történelemben, s milyen jól megcserélhető a ló a szekérrel.Így érdemes dicséretnek és biztatásnak venni a hosszú értelmetlen kritizálásokat és hibáztatásokat és átértelmezni az szülő-gyerek viszony akadályoztatásait: nem jól öltözteted, nem jó foglalkozásra viszed, nem költözhetsz el, nem döntheted el, kit ismerjen meg s kit ne, nem jól neveled, csupa nem és nem, amik utólag szép lassan igenekké szépültek, akár az örökös politikus szavai – ez egy másik nagyszülő, aki mellett nyíltan vagy hallgatólagosan, de mindenként sikeresen asszisztáltak évekig a körülvevők. – Ne felejtsd el, hogy én nem néztem volna jó szemmel, hogy visszaéljenek bizalmaddal, de amit mondasz, az nem történt meg. – Mint a filmekben a jó és a rossz rendőr. Közben pedig rendszeresen megpedzeni, hogy nincs-e valami baj a gyerekkel, nem kell pszichológushoz vinni vajon, ha véletlenül hisztizik egy évben egyszer. Nem örökölt-e valamit? Csupa félelemkeltésből elindítani a lejtőn s lehetőleg minél kisebb kortól ráragasztani az átkost. Belenevelni, hogy neki általában nehezen megy a vécézés, mert már kétszer előfordult, folyton szorongásban tartani, ráruházni ősi félelmeket, mert neki az van előírva, és esélye sincs / esélyt sem engedni, hogy valaha egészséges családban nevelkedhetne. – De hallgass már s menjél, mert te nyertél – így egy harmadik nagyszülő.Igen nyertem NÉGY év szomorú tapasztalatot érzelmi zsarolásból, szándékos félreértésből, kibogozhatatlan szerepcseréről, bántalmak átruházásáról és közben ugyanannyi veszteséget a jövőből. Mint amikor kötelező a rossz lóra feltenni mindent, és még szurkolni is, hátha mégis jól fog teljesíteni, mert különben visszatér a múlt minden átélt szenvedése.