A fehérre meszelt falon sétált a szúnyog. Egy rózsaszín vonal fele tartott, amely mintegy
jelképesen kettészelte a tágas termet. Mindenki látta.
Az összes tisztes, szavahihető öregúr, akik szemközt ültek öltönyben a boltíves záródású
fallal. Politikát osztottak, vezetőségváltásról folytattak élénk vitákat.
A szúnyog araszolt felfele. Mégsem szólt erről senki. Nem volt szabad. Legalábbis úgy tűnt.
Egyszer csak egy vakmerő kalapos fiatalember mégis megtörte a hallgatólagos titkolózást,
egészen váratlanul.
– Nézzék csak, mekkora óriás szúnyog!
Ennél többet nem mondott. Nem is szólhatott. Eltávolították helyéről. Egy külső szobába,
ahol hideg volt. Mobilját elrekvirálták, nehogy engedély nélküli fényképeket lopjon ki a
helyszínről és osztályidegen médiákban tegye közzé.
A bal oldalt csevegő hölgyek megmosolyogták az esetet.
Jó darabig senki sem szólt erről ezek után. Úgy tűnt, elfelejtődik a szúnyog is, meg a
fiatalember is.
A szúnyog pedig csak mászott, ment előre.
Egy idő múlva egy nyakigláb vékonydongájú legényke azért megbökte a mellette állót
félhangosan.
– Polgártárs, látja-e az árnyékot, ott szemközt, a falon? Akkora mint egy dinnye!
– Képzelődsz kicsi barátom, hűlye vagy! Nem vettél ma gyógyszert? Azonnal orvoshoz
kellene menj.
A hölgytársaság sopánkodott a túloldalon, néhányan lesújtóan sajnálkozó tekintetet vetettek
rá. Nem is ülhetett többet az első sorban. Attól a perctől kezdve kihívó feladatot sem kapott
és csak óvatos szavakkal közelítettek feléje. csak olyankor, amikor elkerülhetetlen volt
megszólítani.
A szúnyog araszolt, ment tovább, majd megfordult szép nyugodtan és visszatért,
míg egyszer csak eltűnt egy ódon bútor mögött s nem látszódott.
Ekkor fellélegzett egy harmadik, ünnepi ruhába öltözött középkorú férfi, jól nevelt tisztviselő
lehetett, előkelő családból származhatott:
– Azta, ezt senki sem fogja elhinni. Akkora szúnyog volt, mint egy kolibri!
Közben szorgalmasan jegyzetelt legendás füzetébe. Gyorsíró szakmát tanult fiatal korában.
– Miket beszélsz? Buta vagy fiam, nincs ott semmiféle szúnyog, nem is volt soha.
Jobban tennéd, hogyha értelmes közéleti dolgokkal foglalkoznál. – szólottak rá
többen.
Az egész tagság egyöntetűen csodálkozott, hogy miként kerül a csizma az asztalra.
A szúnyog elfelejtődött. A teremben levő társaság feloszlott. Csak egyes napilapok őrizték
meg az esetet, melynek valóságát az akadémia történészei azóta is kétségbe vonják.
(Az írás 2017 decemberében készült)
(Image: Nightcafe Aak automatic AI generated – https://creator.nightcafe.studio/creation/sDpEpTvhlK8YxYZ2vmYy)