A vírus, amelyik megállította a világot

“Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik őérte.” (Mt.6:34)

És a holnap elérkezett. Visszatekintett s észrevette, hogy azon a tegnapon az emberek mennyire nem aggodalmaskodtak. Mennyire nem féltek túlzásokba esni, mennyire aggodalom nélkül tarolták egymást és a természet kincseit. Mennyire elszabadult formában rombolták a környezeti feltételeket, amelynek a megteremtésén még csak ott sem voltak a világteremtéskor.
A természet feldühödött, megrázta magát s félelmetes vírus szabadult arra az emberiségre, amely arrogáns, öntelt viselkedésével már-már azt hitte, mindent a kezében tart. Már-már azt hitte, minden felett uralkodhat. Már-már mindent tulajdonnak nézett (sokszor saját gyerekeit is). Már-már bármit képes volt pénzbeli mennyiségben értékelni (sokszor saját idős hozzátartozóinak mindennapjait, ellátását is). Már-már egész néptömegek kezdtek hülyének nézni vagy épp szemközt szamárnak titulálni képzett s hosszú éveket az iskolapadban eltöltő fiatalokat. Már-már kezdték megtagadni tőlük az előmenetelhez, az élet továbbviteléhez szükséges segédkezet is, talán abban reménykedve, hogy ezáltal meghosszabíthatták volna saját életüket…
Sírunk, hogy milyen rövid az élet, sajnálkozunk, hogy ennyi baj ér utol meg annyi. Amikor pedig észrevesszük, hogy felülkerekedtünk egy nálunknál elkeseredettebb helyzetbe jutott egyénen, akkor bizony jól esik vidulni ezen s kihasználni az alkalmat, hogy ez az állapot még tartson egy kicsit avagy inkább minél tovább.
Megpróbáljuk ráerőltetni embertársainkra saját elvárásainkat és meggyőződésünket, megpróbáljuk befolyásolni, s elhatározásában akadályozni a másik embert. Csakis olyasmit tegyen a mi beleegyezésünkkel, ami a közvetlen hasznunkra válik.
A vírus pedig nem válogatott. Vagyoni állapottól függetlenül, nemzeti meg vallási hovatartozás nélkül, családos és család nélküli polgárok között gyűjtögette áldozatait. Megmutatta, hogy van még nagyobb úr a földön a beképzelt, erélyes fellépésű, éles hangú egyéneken felül. Megmutatta, hogy félelmet nem csak az ismeretlen, nem csak az előítélet és nem csak a megtévesztett képzelet tudja generálni. Létezik ettől sokkal nagyobb félelem. A saját összekuporgatott egészségi állapotunk, a magunk aprócska gyertyalángnyi kis élete feletti kesergés sokkal nagyobb félelmet kelthet, mint amiktől eddig féltettük magunkat, meg mulandó fizikai valónkat.
Ránk zúdult, s elhatározta, hogy kiírtja a világból mindazokat, akik tehetetlenek, képtelenek, vagy meggyengült az egészségi állapotuk. Sokkal félelmetesebb, mint büszkeségből tartózkodni néhány kilométertől, vagy épp lenézett ósdi életmódokba való betekintéstől. Minden jel arra mutat, hogy ez a láthatatlan kis víruska, amelyik világfelfordulásnyi elhatározásra jutott, felülmúlta mindazon félelmeket, amelyek eddig azt is megakadályozták, hogy együttérzést tanúsítsunk vagy akár egy asztalhoz üljünk rangunktól eltérőnek tartott egyénekkel, családokkal.
Korábban még belegondolni is szörnyű volt, hogy nem érhetünk hozzá egy hétköznapi tárgyhoz az utcán. Még felfogni sem lehet, mit jelent, amikor az évszázadokig építgetett egészségügyi rendszer egyszer csak csődöt mond. Egyszeriben lebomlik s nem tudja ellátni többé feladatát. Amikor a megbetegedett személyek csak saját otthonukban várhatják egészségi állapotuk jobbra fordulását, mint századokkal ezelőtt, mert nincs elegendő helyszín, nincs elég szakember, és nincs megfelelő mennyiségű felszerelés a szakszerű ellátáshoz.
“Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Mt.6:8)
A vírus nagy félelemkeltéssel látott munkához. Az emberiség pedig volt elég józan ahhoz, hogy ne engedjen ilyen kegyetlen módszereknek. A csapás pedig lassan kezd engedelmeskedni, az Jóisteni gondviselés engedett az emberek óhajának.
Az igazi nagy kérdőjel azonban még ezentúl fog igazán előkerülni. Világ hősei, mit fogtok kezdeni ezzel a lépéselőnnyel s merre fordítjátok a szekeret ezentúl?
Ha már megmenekült a világ, s ezzel együtt jószerével átjutott mindazon gonoszság is, ami azelőtt lezajlott, vajon ugyanott lesz a folytatás, ahol félbemaradt? Vajon lesz-e átértékelése az egész létezésnek, a múlt tanulságainak, s lesz-e újrafogalmazása a jövőképnek a jelen tobzódásai meg érdekhajszolásai tükrében?
Netán a következő tavaszra ismételten magunkra vonjuk a természet valamely haragját?

image – nightcafe aak autmated ai creation – https://creator.nightcafe.studio/creation/13MZibBQXpjdb9GjKhPI