Mátyás király óta oda az igazság…
Az erősek elnyomják a gyengébbeket, a tehetősek leseprik a nincstelen tömegeket, az emberkék pedig egyre türelmetlenebbek, egyre erélyesebbek lesznek, az eljövendő világ a csörtetőké marad.
Az erősen motivált, ambiciózus egyének demotiválják és felülkerekednek a lelkileg megtört, céltalannak kinéző személyeken. A megalázottságban pedig tovább gyűl a feszültség. A szenvedő periódus alatt a gyengeség egyre fokozódik. Nem elegendő, hogy küzd, kínlódik a rá nehezedő nincstelenségen, tehetetlenségen, még egy adagot kap egy nálanál erősebb pozícióban lévőtől. Dupla szenvedés.
És csakhamar felüti fejét egy ettől károsabb harmadik eltipró tényező. Az illető érzékeli, hogy valami nincs rendjén. Hátrányos helyzetbe sorolták és hiába küzd, mert ellenállásba ütközik. Elkezd negatív érzéseket táplálni. Elkezdi fejleszteni magában a haragvást, gyűlöletet és megvetést. Mérgelődik és őrlődik, ami által saját magát gyengíti tovább s egyre tovább.
Innen tovább már magától értetődő az érkező következő felvonás. Az érlelődő düh hangot kap, s szavakba ömlik, tettekben tornyosul. Ráadás és olaj a tűzre. A kinyilvánított harag tovább erősíti az ellenállást, a falakat és szűkíti a támogatók körét. Még a saját egyéniséget is aláássa.
És ekkor következik az ötödrendbéli ráadás, ami akár a végekhez is elvezethet. A gyenge, tehetetlenségben fetrengő illető elkezdi ostorozni magát. Látja, hogy nincs szükség rá. Érzékeli, hogy mennyire megveti környezete, hogy a sajnálkozásban csak mindegyre kihasználják. Hiába küzd s erőlködik, mert csak egyre nehezebb helyzetbe, egyre hátrébb csúszik a létrán az előtte lévő állapotához képest. Érzékeli, s még erősebb lesz a szenvedés. Még jobban ránehezedik a teher, s elkezdi magát hiábavalónak érezni, s a felgyűlemlett dühöt, mérget maga ellen fordítja. Végső elkeseredettségében már elhiszi, hogy tényleg felesleges, és addig gyengíti magát, ameddig valami csoda folytán vissza nem bukdácsol egy kevésbbé veszélyes fázisba.
Adventi várakozásban még nem késő felfigyelni eme káros jelenségekre, veszélyekre s magunkba szállva megpróbálni kiűzni azt a gonoszt, amely elindítója, fokozója lehet egy-egy ilyen lavinának. A várakozás már önmagában egy próbatétel s felkészít, hogy a sötétség legyőzését, a Megváltó újbóli megszületését immáron megújulva, lelkileg megtisztulva élhessük meg.
image – nightcafe aak automated ai creation – https://creator.nightcafe.studio/creation/nytQwwd7OCi9xBkV1gWR