No nem baj, hát igazán csak darabka tulajdonod maradt, semmi egyéb? Meg egy szemerkényi becsületed? No, hát nagyon sajnálom. De figyelj csak!
Egy darabon követtük a búvópatak módjára viselkedő Tiha-patakot és negyed óra gyaloglás után már hófödte táj közepén találtuk magunkat. A patak környéke hol jeges, ami ekkor még nem volt csúszós, hol pedig havas, néhol sáros is és hol bal felől, hol jobbról, hol pedig az út jege alatt bújkált, és gyakorta a járhatónak tűnő út egész szélességében csörgedezett.
A fehérre meszelt falon sétált a szúnyog. Egy rózsaszín vonal fele tartott, amely mintegy
jelképesen kettészelte a tágas termet. Mindenki látta.
Az összes tisztes, szavahihető öregúr, akik szemközt ültek öltönyben a boltíves záródású
fallal. Politikát osztottak, vezetőségváltásról folytattak élénk vitákat.
Kalibáskőt sokan úgy ismerhettük, mint egy magaslat neve a Szentegyházától
Csíkszereda irányába tartó főút mentén, a Kiruly-fürdői letérő után.
Ezen a ponton gyűlt össze számos erdélyi városból egy népes kiránduló sereg egy
szombati napon a havas tél közepén, hogy jobban megismerhesse e rendhagyó tájat Balla
Ede szakrális-földrajz kutató vezetésével.
Nagy panaszolkodás közben volt a házi egér, mindenfelé híresztelte, hogy mennyire nehéz neki az élet. Hogy neki parancsolnak, hogy kicsi az egérlyuk, hogy elzárják újabban az élelmet fémládákba és üvegekbe, nagy a zaj, és hangosan tombol a zene a lakásban, hogy nem mindig fűtenek be, mert néha elutaznak a háziak, hogy egyfolytában kell félni, mert a kandúr mindig leselkedik.