
Egy darabon követtük a búvópatak módjára viselkedő Tiha-patakot és negyed óra gyaloglás után már hófödte táj közepén találtuk magunkat. A patak környéke hol jeges, ami ekkor még nem volt csúszós, hol pedig havas, néhol sáros is és hol bal felől, hol jobbról, hol pedig az út jege alatt bújkált, és gyakorta a járhatónak tűnő út egész szélességében csörgedezett.