Egyedüli szülőként, de nem egyedül neveli lányát Adorjáni Alpár Károly. Gyermeke édesanyját nem ismerhette hosszú ideig, ugyanis röviddel a pici születése után elhunyt, így az apának gyakorlatilag a kezdetektől kettős szerepkört kell betöltenie. Mégsem lenne helyénvaló úgy fogalmazni, hogy gyermekét egyedül nevelő szülőről van szó, hiszen az évek során rokonok, barátok, ismerősök segítségében volt része. Mivel csak felszínesen ismerte az anyai ágú hozzátartozókat, eleinte átengedte az anyai szerepkört nekik, de idővel úgy érezte, saját hozzátartozóinak is teret kell engednie, és megtanulta más jóindulatú szülők segítségét is igénybe venni, elfogadni. „Személyesen nem tartottam előnyösnek a szülőanyja szellemiségében nevelni, hiszen nagyon szomorú sors jutott neki. Az anya rendkívüli tulajdonságaira mégis sikerült közösségi szinten ránevelni: a kézművesség, a rajzolás, a fogalmazás és a beszédkészség területére nagyobb hangsúlyt fektetünk.” Úgy érzi, az egyszülős életforma sokkal több szenvedéssel, hercehurcával és megaláztatással jár, mint egy egészséges családos szerep.
Lemondás és öröm
Ilyen körülmények között is Alpár igyekszik lehetőleg példamutató tevékenységeket folytatni, értékteremtő feladatokat vállalni, amelyekbe bevonhatja kislányát is. Megpróbál lehetőleg minél több konfliktust megoldani és félretenni azért, hogy gyermeke számára stabilabb jövőt alapozhasson meg. Igyekszik minél több barátságot kötni, ezért is a leggyakoribb közös programjuk az utazgatás: helyszínek és közösségek között. „Ilyenkor lehetőségünk van sok mindenről beszélgetni és tanulni is. Játszóterekre járunk, születésnapi alkalmakon veszünk részt, de vendégségek és látogatások alkalmával is magammal viszem őt” – sorolja az apa-lánya programokat Alpár. Adorjáni Alpár K. kettős szerepben Bevallása szerint nem volt könnyű átállni a gyerekes létre, hiszen ez rengeteg változást hozott az életébe. „A korábbi hátizsákos, biciklizős, bandázós életforma átalakult egy visszafogottabb, átgondoltabb viszonyulásra, a felelősségvállalás szintje hatalmasat nőtt, képes lettem több mindent elszenvedni, eltűrni, gyakran csupán a gyerek egészséges fejlődését tartva szem előtt.” Az apasági szerepek miatt le kellett mondania a túlórázásokról, a jól kereső állások megpályázásáról, sok tetszetős, többnapos kirándulásról, mégis úgy értékeli, mindezek helyett kerül nap mint nap olyan örömforrás, amely kiegyenlíti ezt a hiányt.
(Cikkünk a Nőileg magazin 2018. októberi számában jelent meg.) (Forrás: Nõileg.ro → https://noileg.ro/jolelek/apa-szuletik#) – (A riportot Trella-Várhelyi Gyopár újságíró készítette)
(Image: Nightcafe Aak automatic AI generated – https://creator.nightcafe.studio/creation/pyKPWYoHPVH5jii56SmY)