Szemerkél, távolban köd szitál
Sóhajok közt ébred az őszi táj
Visszabújna, de hajtja a kiváncsiság
Érzi minden sejtjével: ez valami más
Ösztönösen mosakszik a ködforrásnál
Szürke homálya átderülne élénkpirossá
Rejtőző csillagokat seper horizont alá
Párája feledteti fogcsikorgató fátylát
Szivárványszín lapikat sodor árkádján
Magánya csendjében magába száll
Lecsupaszított ágakat hagy maga után
De buzgó lelkületében derűs hálaadás
(2016.okt.30)
(‘Karola’ jelige emlékére, közreműködésssel)
(image: nightcafe aak automated ai creation https://creator.nightcafe.studio/creation/55FnBgJ9eCydiwI5oL2U)