A társadalom felépítése már úgy tűnik sosem lesz igazságos.
Minden egyes mozzanat után, amikor adott szintű egyenlőtlenségeket kiküszöbölnek, következik kétszer annyi tényező, amikor egyrészt semmissé válnak az előbbi intézkedések hatásai, másrészt pedig megjelennek újabb és újabb igazságtalanságok.
Így történt a feudalizmus felszámolása után, amikor az arisztokraták uralmának elsöprésével felszínre törtek a mágnások és különféle vagyongyarapítók. A kommunizmus kivívásakor a cselszövések és hazugságok áradatai vették át a hatalmat. Majd a kapitalizmusra megizmosodtak korunk példás élharcosai. Mindig ugyanolyan természetű szereplők: tisztségükben meg a szavak szintjén hordozzák a jótétemény és felebaráti érzelmek minden válfaját. A hangsúlyban, a szövegösszefüggés szintjén, mi több a viselkedésben pedig épp ellenkezője világik ki. Még így sem lenne baj, ámde az eredmények szintjén már szembetűnő az elszámolás értékének mértéktelensége.
A különbség pedig folyton növekszik a különböző osztályokba csoportosult egyének közt. Egyik réteg halad előre, gyarapodik testben és lélekben, a másik rész pedig süllyed és tovább veszít betöltött szerepeiből, életfeltételeiből.
Nem különbül valósulnak meg ez jelen járványügyi intézkedések hatásai sem. Aki eddig nagy lábon élt, biztos családi háttérrel bírt, és stabil egzisztenciát tudott maga mögött, most egy újabb esélyt vél felfedezni állásának erősítése és gyarapítása tekintetében. Eközben pedig nyugodt szívvel hivatkozhat a csapból is ömlő járványügyi indokokra, amikor rajta lenne a sor, hogy segítsen a rászorulóbb társain.
Ezzel szemben a védtelen idős korosztály, akit mindenáron védeni s oltalmazni akarnánk valami rettenetes rossztól, most szegény élete rémálmát élheti át valóságban. Nem járhat az utcán, nem találkozhat ismerőseivel, a kivívott szociális intézkedések egy tollvonással az eltűnés szélére jutottak. Mindaz, amiért egész életükben dolgoztak, most az enyészet és kiüresedés szélére jut holmi felsőbb intézkedések hatására.
Az egyedül tengődő, gyerekükkel egymagukban küzdő egyének pedig már a sírást is elfeljthetik, mert még arra sincs több forrás, de még kevesebb lelki erő. Nyugodtan lehet bölcselkedni, gúnyolódni s büszkén fennhordani orrunkat velük szembe.
Már eddig is jól tudták, milyen amikor megalázott helyzetben szolgálatkész hajlongások közt kell elviselni a lelkileg megerősödött, biztos háttérrel bíró személyek utasításait és veszélyeket felsorakoztató szavait.
Magányban, stabil szülői háttér nélkül nevelkedő gyerekek eddig még hozzávetőlegesen beilleszkedtek társaik közé s kiegyensúlyozódott fejlődésük, habár többlet erőfeszítéssel. Mostantól viszont már esélyük sincs társasági életre. Talán az elítéltek padján várhatják sorsuk jobbra fordulását?
A visszafejlődés lejtőjére jutottak egész tömegek, a különféle lelki zavarok pedig egymás után fognak előtűnni hamarosan.
Vajon elérkezik végre a várva várt vége a járványügyi intézkedéseknek? Vajon milyen állapotban fogunk kilábalni innen, s vajon milyen következtetéseket sikerül leszűrni az egész felhajtásból?
(Image: Nightcafe Aak automatic AI generated – https://creator.nightcafe.studio/creation/QnLuEorWWGISR0w6rD7k)