Kalibáskőt sokan úgy ismerhettük, mint egy magaslat neve a Szentegyházától
Csíkszereda irányába tartó főút mentén, a Kiruly-fürdői letérő után.
Ezen a ponton gyűlt össze számos erdélyi városból egy népes kiránduló sereg egy
szombati napon a havas tél közepén, hogy jobban megismerhesse e rendhagyó tájat Balla
Ede szakrális-földrajz kutató vezetésével. A nap második részében derült ki, hogy a
megnevezés tulajdonképpen arról a hatalmas kőtömb képződményről ered, amely tényleg
egy hatalmas kalibát formál és patak is áthalad alatta.
2021-ben már több tíz kilométernyi tanösvény vezet keresztül a vidéken, ezen
indultunk el megtekinteni a jellegzetességeket. A magaslat környéke már több nemzedék óta
tanyák illetve nyári szállások területe. Egy virágzó korszakban (a XX-ik századi nagyobb
népességnövekedés idején) háromszázötven állandó lakost is nyilván tartottak a
tanyavilágban. A jelenkorra már sokkal kevesebben lakják, s ők is inkább csak idényszerűen
(nyáron) illetve hétvégi nyaraló jelleggel vagy épp turisztikai célzattal.
Az egymástól több száz méteres távolságban elhelyezkedő házikók általában gondos
kivitelezésű faépítmények. A régebbi lakóépületek mindegyikéhez istálló meg csűr is
tartozott. Kerítés csak az újabb építésű nyaralók körül volt található. Olyant is találtunk, ahol
a lakással egybeépítve volt a pajta meg a szénatároló. Jellegzetes példái a tanyai emberek
természettel és állatvilággal összhangban zajló életformájának.
Közöttük haladt az újabban tanösvénynek kijelölt gyalogosan járható folyosó. Ezen
helyezkedik el a Hargita irányába többek közt a Bagolykőre is tartó kék háromszöggel jelölt
turistaösvény, illetve a Mária-út Szentegyházáról érkező szakasza.
A látvánnyal nem lehet betelni. Az útvonalat végig fenyők övezik, de hol sűrűn,
kisebb erdőformájúlag elhelyezkedve, hol ritkásan, hol pedig egy-egy tágasabb tisztásnak
teret engedve. A szitáló köd néhol még csak sejtetni sem engedi, hogy a szegélyező fák
mögötti füves terület mekkora kiterjedésű lehet. A tanyavilág házikói egy-egy ilyen tisztás
szélén épültek. A fás övezet védelme és a beterítő napfény életadó energiája egyidejűleg
része ezen kis otthonoknak. Egy 6 kilométeres kört megtéve egy másik útvonalon érkeztünk
vissza a országúthoz. A réteges hóban gyakran nyúl és őzlábnyomok keresztezték az
ösvényt, nagyobb vad jelenlétét nem észleltük. Ez a rész még az ember mozgásteréhez
tartozik, amelyet jól tartott juhászkutyák felügyelnek. A visszaút inább hecserli, som és
galagonya bokrok érintésével haladt, a pászmás fenyőligetek helyét felváltotta a legelőszerű
fennsík.
A főúton átkelve hamarosan egy sűrűbben lakott vidéki telep utcáján találtuk
magunkat. A modernebb kivitelezésű faépítmények kő és tégla megerősítéssel készültek. Az
udvarok kerítéssel övezettek, a kapuk előtt télire felkészített autók és terepjárók, bent fedett
garázsok. Nyilvánvaló, hogy nyaraló jellegű területen haladunk át.
A sűrűbe érkezve megritkulnak a nyaralók, s ismét feltűnik egy-egy évszázados csűr
meg nyári szállás. A korábbi lakosság a nyáron gyűjtött szénát gyakran kinn tartotta a
magas tetőzettel fedett odoros csűrökben, s csak tavasz közeledtével jöttek érte, amikor a
falubeli szálláson már fogytán volt a takarmány.
Az előadó rámutatott, hogy a tanyán lakó emberek jól felkészült gazdák kellett
legyenek, akik már gyerekkoruktól a környezeti feltételeknek megfelelően nevelkedtek. Nem
javasolja, hogy egyik pillanatról a másikra egy városi lakos tanyai életre térjen, még akkor
sem, ha pillanatnyilag hatalmas kedvet is érezne ez életforma iránt. A hitéletre térve szóba
került, hogy bizony nem igazán volt lehetőség minden vasárnap templomba járni a
távolságok miatt. A szabad ég, az isteni nyugalom és a sokkal egyszerűbb életvitel
kárpótolta lélektanilag a helybélieket. Gyakran találtak egy-egy olyan szakrális helyszínt
vagy egy-egy magaslatot, ahol imádkoztak vagy hálát adhattak a Teremtőnek. Mindezek ellenére gyakran előfordult, hogy a túlságos szabadság megroppantotta az emberi lelket s
nem volt ritka az ital szerepének felülkerekedése.
A tanyai épületek főleg magaslatra épültek, a lejtős oldalakat, völgyeket békén
hagyták ezen a vidéken s átengedték az erdő számára. A Kalibáskő-szikla, amit Likaskőnek
is neveztek, a Tusnádnál található Likaskő mintájára, amelyet az Olt folyó szelt át, népszerű
szakrális helyszínnek számított a korabeli időkben. Ugyanakkor gyógyhatású borvízforrások
is találhatóak a helyszínen és a közelében. A Festő-forrást akár turisztikai pihenőhelynek is
nevezhetjük a korszerű felújításnak köszönhetően, miközben a körülötte lévő tisztás a
közbirtokossági tevékenységeknek is stratégiai helyszíne. Alig kétszáz méterre innen
csodálható meg a Hargitaligeti Forrásláp természetvédelmi övezet részeként ismert
ingoványos tőzegláp képződmény, amely több évezredes tőzeg egymásra rakodásával
keletkezett.
Innen tovább haladva lehetne megtekinteni a tulajdonképpeni felújított Kiruly-fürdőt,
de a sötétedés közeledte már visszatérésre késztet és hozzávetőleg a 14 kilométer hosszú
séta utolsó szakasza immár az erdőn áthaladó aszfaltút mentén vezet ki az országútra.
A sötét beálltát megelőztük, s csak hazafelé tartva ér utol, miután még
megtekinthettük a Homoródfürdőre látogató sízők önfeledt lesiklásait.
(2021-ben készült az írás egy 2021.jan.30-i kirándulás alapján)
(Image: Nightcafe Aak automatic AI generated – https://creator.nightcafe.studio/creation/RpsuHiBPpgIYJcJjtWdM)