Van-e még jogosultságom bármit is ígényelni, kérni és kérni még mindig?Az élet mégiscsak ajándék. A legszentebb ajándék. A minősége pedig rajtunk múlik, és első számú kötelességünk annak szintjét tartani és megtenni mindent ahhoz, hogy lehető legjobb legyen.És kérni azért lehet, legfennebb nem adatik meg. De azért mindegyre s újból meg újból rosszabbul azért ne legyen.Tehát lehetőleg kerüljenek az olyan önbizalomhiányosok. akik rajtam és gyerekemen keresik saját hibáikat. Kerüljenek azok, akik ahelyett, hogy határozottan mellém állnának és tettekben is megmutatkoznának ígéreteik, hangzatos szavaik, a valóságban mégiscsak kifogják energiáimat majd gyógyszert ajánlanak cserébe. Ugyebár “a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak.2-14)Kerüljenek tehát az olyan elnyomott lelkek, akik legszívesebben orvoshoz küldenek, ahelyett hogy csörtetés nélkül törekednének a maguk felemelkedéséhez vezető út megtalálására. Kerüljenek messzire azok, akik nem képesek elfogadni családtagaimat, akik nem becsülik vallásomat, származásomat, nevelkedési körülményeimet és igyekeznek engem is elhatárolni mindettől akarva akaratlan.Előbb saját magukat tegyék rendbe, majd utána lépjenek rá idegen pályára.