Létezik bocsánat?

Nem, a kíméletlen hangulatú embereknél aligha… A negatív energiáktól eltelt és feltöltődött, majd ezek után hatalomhoz jutott egyéneknél sok jóra nem érdemes számítani. Legfennebb csak enyhén, egészen mértékletesen: két egész rossz között egy negyednyi jóra. Egy mélységesen sötét fekete erdőben éltek a kannibálok. Úgy tudták magukról, hogy értelmesek és a föld legkulturáltabb lényei. Mégis, ha bárki idegen közibük keveredett, menten szavahihetetlenné vált, és azosmódúlag minden becsületét elvesztette. Pontosan így járt Juci is, aki a nagymamája felé tartó Piroska mellé szegődött virágot gyűjteni. Elcsábították a fiatal kannibál huligánok, s belekeveredett egy erdei tábor kellős közepébe. Választás elé is állították menten, amikor a tömeg sűrűjében találta magát, hogy mit szeretne inkább: máglyahalált vagy pedig ungabungát?

• Inkább a halált! Hát milyen emberek maguk, hogy beszélnek?
• Jó, rendben, de előbb egy kis ungabunga. – érkezik a nagylelkű válasz a hatalomtól eltelt kíméletlenektől.

Ezt onnan lehetett tudni, hogy Juci barátnője, Piroska is jelen volt az emlékezetes eseményen, aki utóbb, miután szerencsés körülmények között megmenekültek, úton-útfélen elmesélte a látottakat. Piroska azt a feladatot kapta, hogy csak nézze a lezajló eseményeket, de lehetőleg meg ne szólaljon. Egyszer azért mégis megszólalt, csak félhangosan, úgy magamagának, amikor enyhülni látta a körülményeket: Óh, jaj, úgy szeretnék már hazamenni… Padkán tésztát siríteni, s várni a vőlegényem… Több se kellett a körülvevő bűnbandának. Szóról szóra adták át egymásnak Piroska sóhaját, s amire elért a tábor túlsó oldalára már lehető legferdébb kiegészítésekkel terjengett. Egyik úgy tudta, hogy a kútba akar szökni, a másik irányban meg azt, hogy a törzsfőnök szállását óhajtja. Fel is zúdult egy emberként a tábori lakosság, s ma sem tudnánk, mi történt volna, hogyha egy kis tünemény tündérke arra nem találtatik, s hirtelen meg nem menekíti a két megviselt lánykát. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj a végére. Én is ott voltam, mustármagos sziruppal kínáltak, s mindenki azt mondta, ennek fele sem lehetne igaz.