Mesekaláka
Kicsengettek. Az elemisek sorjában felálltak helyükről, és látszólag rendezetlen szerveződésekbe kezdtek verődni. Itt még kicsengetésnek nevezték azt a pillanatot, amikor a tanórát felváltja a szünet, bár csengőhang sehol sem hallatszott. A szülőktől vették át, akik vidékről telepedtek az agglomerációba, a Hajnal negyed és az autópálya közötti új városrészbe. Az ők idejükben még egy-egy méretes rézcsengővel szaladott végig a szolgálatos a folyosókon.
Három évtizeddel később és néhány száz kilométerrel közelebb a modern civilizációhoz a kicsengetést fény-árnyék-technikai hologramokkal jelezték. A tanórákon használt berendezés, ami vizuálisan jelenítette meg az óra anyagát, szünetjelzésként most egy turistaösvényt vetített elő egyik oldalon halkan csobogó patakkal, másik felől suhogó bükkerdővel, ahol csiripelő sárgarigók keltek versenyre. Mindez fokozatosan, lassan előbukkanva, akár a reggeli napsugár, hogy a tanító még egészében lezárhassa a tanórát s kioszthassa a házi feladatot.
Tizenegy óra volt s Róth Zsuzsika maga köré gyűjtötte pajtásait.Ide nézzetek, Miksa apó arról mesél, amikor Szentegyházán kirándult s a Tábori játszóházat építették. Sámuel elfordította a karóráját 90 fokkal s a szemközti falra kezdett vetíteni.
Ősz öregember alakja körvonalazódott, nagy harcsabajuszánál csak a berettsapkája volt látványosabb. Ráncos homloka néha meg-megrándult, amint beszélt, két kezét néha összefogta maga előtt, majd ismét szétnyitotta tenyérrel felfele, minthogyha egy fehér galambot engedne útnak. Mögötte a virágmintás tornác körvonalazódott.
A hologramban épp ekkor gördült át egy idézet Jób könyvéből: “De az igaz ragaszkodik az útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.”Az ősz hajú mesélő mellett a kicsi Aba kérdezgetett.
– Kik voltak ott? Miért nem munkások dolgoztak, mint itt a lakótelepen? A papbácsik miért emeltek olyan nehezeket? Hány veder malter fogyott el? Miksa apó lassanként tért ki a kérdésekre, hogy ne bontsa meg a gondolat menetét, de lehet, hogy a déli fáradtság is kezdett erőt venni rajta.- Tudjátok, itt mindenik égyformán veszi ki a részit tehetsége szerént. Ilyenkor nincs katégorizálás. Se adminisztrátor, se pedig főmérnök vagy segédmunkás nincsen. Mindenki megtalálja a maga helyét és teszi ami a legfontosabb. Szinte magától megy a munka, és megégyezéssel döntik el, ki mihez lát hozzá, a fennakadásokat meg a Jóisten úgyis eligazítja.- Azon a héten, emlékszek, erőst népszerű volt egy verssor Vörösmarty-tól: “Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”- Ezt még János is megtanolta, aki Zsákodról jött volt el. Szebb mint gyönyörű, tette majdég hozza. Jánosnak a szomszédja is ott volt, de osztán ő úgy vágta a malterezést, mint kan a kocát. Mindégyre rá kellett szólni, hogy ügyelj fiú, mert szögbe lépsz, meg ilyenek.- A legkedveltebb jótanácsokat viszont Orbán osztogatta, egy mindentudó ezermester Keresztúrról. Na, mondja hozzáértően, amikor arról volt szó, hogy széldeckából, vagy kivágott déckából legyen-é a heveder, hogy aszongya: Túróból biza hegyet nem építnek. Aznap biza nagy tudású embernek számított. Nemhiába ment a lánya is Amerikába továbbtanolni. Elhihetitek mind, mert úgy igaz, ahogy itt ülök. Nem egyébért, de én egy nyáron két évig voltam ács, úgyhogy én es tudom az ilyeneket.Kis szünetet tartott. Az osztályterem falain kivetített jeles személyiségek közt Szent-Iványi Sándor mintha mosolyra húzta volna ajkait. Miksa apó fáradtnak tűnt, de arca sugárzott az emlékek hatása alatt. Nótára zendített: “Megvan az ideje mindennek, barátságnak és szerelemnek, megvan az ideje mindennek, az Ég alatt…” A szomszédnéni alakja tűnt fel, amint egy Cappuccino feliratú papírpoharat nyújt feléje. Ivott egy kortyot, megköszörülte torkát s folytatta:
– Na, lehet keresztet vötni, de ez mán Feri szavajárása volt, egy-egy jól sikerült munkafázis után. Tudjátok helybéli katolikus létére amolyan mindenes volt az udvaron.- De a legszelídebb lélek azért mégiscsak a brassói esperes volt. Mindenhez idézettel vagy rímekben szólott hozzá, amikor szót kapott. Elköszönéskor is nem jóegészséget kívánt, hanem aszongya, hogy Isten veled bús esztena, mert én innen megyek haza. Majdhogynem megsiratták azok a kemény, nyers vágású emberek.- Ej, kérlek szépen, örült is azon a héten az Anyaszentegyház, mert az úgy van az unitáriusoknál, s akkor is úgy volt, hogy a Hívek teszik az Egyházat s nem pedig fordítva. Úgy is engedett el Balázs tiszteletes vacsora után, hogy csak munkálkodjunk otthon is úgy, amint a kalákában tanoltuk.A hologramban kezdett elszürkülni a tisztás, a zúgó patak zengése alább hagyott. Az elködösített felületen Márk evangéliumából való idézet emelkedett ki: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja.”A tanító visszatért előadói pozíciójába s a diákok kezdtek egyenként a helyükre vonulni.A szünet a végéhez közeledett és Sámuel lehajtotta az óráját:
– Skacok – szólott még Zsuzsika, csengő hangja illeszkedett a hegyi patak csobogásához – gyertek át délután a Manzárdterembe, ott folytatjuk, jó?
(2016.nov.24)