Szél koma s öreg Nap,
két nagy haver hajdan,
naphosszt szórakoztak,
játsztak, hancúroztak.
Egy nap ipsét láttak,
nagykabátban járt az.
Bandukolt hosszan a vándor,
De gúnyától meg nem vált volt.
Rögvest fogadott Nap és Szél koma,
Hogy nagykabátot levetik róla.
Oly, mi eszköz a kezökbe van,
Akárhogy, de lehull a gúnya.
Szél kezdette nagy hevesen,
Fújt az osztán keservesen.
Ipse meg is jedett rendesen,
kabát rajt úgy szállott-libegett.
Hanem idő után csak összefogta,
Kabátot magán jól összehúzta.
Le nem esett biz az semmiként,
Nem hatott oda semmilyen fortély.
Nap következhetett hát emigyen,
Ki szelíden sütött az ipsére.
Szabadjára engedte a sugarakot,
Adott magas hőfokot is ugyanvalóst.
Vándor a kabáthoz erőst ragaszkodott,
Ám egyszer ledobta, nyoma se maradott.
Emígy esett, hogy fogadást Nap nyerte,
Többet ésszel, mint erővel módszerrel.
(2010.márc.26)
Gyulai Pál A szél és a nap című verse nyomán
image – nightcafe aak automated ai creation – https://creator.nightcafe.studio/creation/jcDJooQ4m5BHIJ6O3lY8