Szeretemváros

Megállt a sarkon. Kifulladva, kicsit lihegett még. Pontosan a megbeszélt időpontra. Előzőleg még szaladott is, hogy nehogy ismét elkéssen. Sűrű izzadság gyöngyözött a hátán a kékszínű póló alatt, amelyet a bukaresti programozó versenyen kapott. Írta is rajta, hogy Bucharest, amivel büszkén járkált Vásárhely provinciavárosban. Gyakrabban fordult meg ugyanis az ellenkező pólusú világvárosban, Budapesten, amely bár nagyon hasonló nevű, semmiként sem tévesztendő a kettő össze. Ott állott a sarkon a rekkenő hőségben, izzadtan, kicsit kifulladva s arra gondolt, hogy már jó ideje nem érkezett ennyire pontosan a megbeszélt helyre. Nekitámaszkodott a Kultúrpalota gyereknagyságú alapzatköveinek. -Voltál? Bemutatták a színadarabot. -Hol? -A Stúdió színházban. -Csak a Nemzetiben voltam. De még a Spektrumba is szeretnék eljutni a közeljövőben. Nagy az Isten állatkertje, sokan elférnek benne. A városkának is van szép állatkertje. Tekintélyes, tiszteletre méltó terület ritka állatfajokkal. Némelyeknek nevük is van. Az elefántot például Tanjának hívják. Semmiért nem hagyná el ezt a várost.

One thought on “Szeretemváros”

Hozzászólás a(z) Angelica bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük