Történetek

A korábbi hátizsákos, biciklizős, bandázós életforma átalakult egy visszafogottabb, átgondoltabb viszonyulásra, a felelősségvállalás szintje hatalmasat nőtt, képes lettem több mindent elszenvedni, eltűrni, gyakran csupán a gyerek egészséges fejlődését tartva szem előtt.

Mintha egy árnyalatait váltó kristálybolygóról érkezett volna a vászonkalapos, bajuszos férfi és a kacagó szemű kislány. Negyedszázad vagy annál is nagyobb közöttük a korkülönbség, mégis, mintha egyszerre jöttek volna erre a világra. Náluk aligha igazolhatná valaki jobban, hitelesebben, hogy egy gyermekkel szülő vagy szülőpár is születik.

2011-et írunk, amikor megtörténik az elkövetkező mozzanat, melynek lefutása talán néhány perc vagy óra volt, de hatásai több emberi sorsot behatárolnak hosszú évekre, évtizedekre.

Beszélsz, s én figyelek. De van, amikor csak a hangodra, van pedig amikor csak a hangsúlyra.
Már másodszor mondod a mai nap ugyanazt. Mégis érdekes. A hanglejtés miatt. A hangszín miatt.
Pedig tegnap is megbeszéltük. De hát ugye nincs semmi új a nap alatt.

Szereplők: két nagyszülő, egy szülő és egy gyerekHelyszín: nagyszülői ház falun Első nap Mától kezdve nincs iskola. Halaszthatatlan ügyintézések után haza falura.Meleg vacsora fogadja a városból érkező vendégeket. Lelkendezés: jaj be jó hogy jöttetek, maradhattok akármeddig, jó lesz dolgotok.Utána esti Tovább...

És a holnap elérkezett. Visszatekintett s észrevette, hogy azon a tegnapon az emberek mennyire nem aggodalmaskodtak. Mennyire nem féltek túlzásokba esni, mennyire aggodalom nélkül tarolták egymást és a természet kincseit.

A járdaszélétől fél arasznyira hevert egy kinyílt banánhéj. Egy lámpaoszloptól épp két arasznyira. Mögötte másfél öl nyom jól mutatta, hogy csúszás történt. Valószínűleg nem egy egyszerű időcsúszás, s nem 5 percnyi késés, hanem egy valóságos járdszaszéli csúszás.

Megállt a sarkon. Kifulladva, kicsit lihegett még. Pontosan a megbeszélt időpontra. Előzőleg még szaladott is, hogy nehogy ismét elkéssen. Sűrű izzadság gyöngyözött a hátán a kékszínű póló alatt

Ameddig tehette, nem múlt el úgy nap, hogy reggeltől napestig ne dolgozott volna. Kertet rendezett, veteményest, virágoskertet, állatokat nevelt, tyúkot tartott, csirkéket. Azonkívül kerthelységben dolgozott, cserépgyárban, és egy jó ideig takarított.

Nekünk Mohács kell, hogy véres küzdelmek ásta sírhantok körül megújult erények sarjadjanak.
Nekünk vereség, bánat és veszítés kell, hogy sűrű gyász közepette másik mesés világ derengjen fel.

Városunkban lassan nem is tudjuk, mitől féljünk jobban. Az átjárókon száguldó autók fenyegetésétől, a zsebtolvajok előreláthatatlan műveleteitől vagy talán a büntetéstől, amit szabálytalan parkolásért róhatnak ki. A legutóbbi hírekből érthetjük, nem ezek jelentik az igazi veszedelmet. Fejbe dobtak egy fiatalt, Tovább...

Kicsengettek. Az elemisek sorjában felálltak helyükről, és látszólag rendezetlen szerveződésekbe kezdtek verődni. Itt még kicsengetésnek nevezték azt a pillanatot, amikor a tanórát felváltja a szünet, bár csengőhang sehol sem hallatszott. A szülőktől vették át, akik vidékről telepedtek az agglomerációba, a Tovább...