Versek

Emléked sóhajtja száz és száz
Ismeretlen tanuja a világnak:
sokakat kísért mégsem hagyta
Hogy gyűjtögesse garmadára
áldozatait lényed tragédiája.

Szemerkél, távolban köd szitál
Sóhajok közt ébred az őszi táj
Visszabújna, de hajtja a kiváncsiság
Érzi minden sejtjével: ez valami más

Az ördög sohasem alszik,
Minden zugban léket keresi,
Parányit is óriásra növeszti,
Célja csak egy, rombolni.

Egyszer hajdan, nagyon rég,
Óperenciás tenger szigetén,
Zöldsziget tisztás közepén,
Magnóliafa legeslegtetején,

Előjönnek szeplős volt szerelmek,
felemlegetődnek korhelyes ex-ek,
igényt tartnak szétment múltra,
elzilálják kérget, frissen kiújulva.

Róka és farkas,
két öreg cimbora,
végig mulat éjszaka,
megehül virradatra.

derenget egy helyben lett mese
mely kevesell levelet szedret
szellem keresztesben rendezget
elfeledtet szeles helyeket
Eperjesen termett petrezselymet

Kegyetlen eset tellett
fenn nevezetes hegyen
neves nemzetes mester,
Ferenc keresztnevet vett fel,
lelt felette csendes veszedelmet.

Szövetkezett három arab,
hogy ledolgozza a nyarat,
búzát s árpát együtt arat,
mert termés rengeteg alant.

Szörnyű elhalálozásoknak
kínzó eseteit vázolja
az Múmiák vándorkiállítás
hogy kik és mifélék lakták
Váci Fehérek templomának
kriptáját

Az mely rettentő szende,
Olyan csupa nyúlfül féle,
De repült erdőn keresztül,
S akácok közt suhant csehül.

Szél koma s öreg Nap,
két nagy haver hajdan,
naphosszt szórakoztak,
játsztak, hancúroztak.