Kategória: Vers

Az mely rettentő szende,
Olyan csupa nyúlfül féle,
De repült erdőn keresztül,
S akácok közt suhant csehül.

Szél koma s öreg Nap,
két nagy haver hajdan,
naphosszt szórakoztak,
játsztak, hancúroztak.

Leszállt Belzebúb Nyárádvilágra,
Csíkországi tett volt inspirálta,
Ahol is Durumó volt kirendelve,
S Szent Habakuk őrangyal vezényelte,
Még azon rögvest, amikor is előtte
Fura körülmények közt elhunyt elődje.

Fogyatkozón akadtak ördögfattyak Székelyországba
Megingott a szürke erők visongó hatalma
Sűrű csendféle kezdett eluralkodni a tájon
Bennszülött nép nyomott unottságba találtatott

hiszem a feltámadást
a lélekvándorlást
szent szellem erejét
az örökkévalóságot
óperenciás területet
ober enns-től westendre
üveghegyek létezését
transzalpoki huszonötkm-t
somostető-rejtelmet
árkon-bokron menetelt

Ezerötszázkilencet mutatott
gregorian kalendár, mikor
generálprokurátor s flamand asszon
gyeremekeként világra hozatott,
ki felnőve világegyházat alapított.

Nagy néptömeg vette volt ígényét ottan,
Östére nem állt már a lábán, írja.
És mondá rendületlen, fáradhatatlan:
Menjünk átol a túlsó partra mostan.

Szegény bolha lakozék egyedül
Rá senkinek gondja nem vetült,
S történt, hogy egy napon
Korlátbúrába zárták álnokul.